Többször megnéztem azóta, hogy Rihárdó volt szíves
kommentjébe helyezni a linket, és úgy érzem fontosabb annál, mint amennyi
hozzáfűzést kapott a kommentekben. Mivel számomra is alapvető megközelítési
pontokat tár fel a hamvasi világértelmezés felméréséhez, érdemes lenne
beszélgetni róla - kiemelem hát ide Mórocz Zsolt interjúját, remélve, új
ösvényekre vezet:
kommentek:
- 1. Kotász
Zoltán
2010. 07. 11. 20:41
Első hallgatásra arra figyeltem fel az interjúban, mint
érdekes megjegyzésre, hogy Hamvasnál "az élt és az írói lét tökéletesen
fedésben van egymással". Lehetne itt most a natúr olvasói-befogadói
véleményt előcibálni, hogy értékbeli szempontból lényegtelen, hogy a könyv
mögött milyen élt írói lét áll, mert a műnek önmaga lábán kell megállnia stb.
De ez már azért sincs így, mert - érzésem szerint - kőkeményen minden művet
áthat, hogy az alkotója - most, hmm, nagyon bután fogok fogalmazni - szóval
hogy az alkotója mennyire gondolta komolyan azt, amit gondolt, amit belerakott
a műbe? Ha az alkotó homogén módon ott áll a teremtvény mögött
(teremtvényben?), a hatványozott hitelesség átüt, és pusztán az alkotáson
érződik (anélkül is, hogy bármit tudnánk az alkotóról).
Hamvas, azt hiszem, kifejezetten törekedett rá, hogy a
fedést megvalósítsa, de ennek ellenére is felmerül bennem a kérdés, hogy ha ez
a fedés sikerül, az vajon üdv vagy átok? És a következő kérdés: ha valaki az
összes maszkot leszedi magáról, akkor vajon mi készteti arra, hogy műveket
hozzon létre?
- 2. shizoo
2010. 07. 15. 13:00
Talán hol ez, hol az - a "fedés sikerülése"
szerintem folyamatos munka, sosincs "készen".
Igen, ezen a ponton vitatkozom Mórocz Zsolttal: Hamvassal
kapcsolatos visszaemlékezésekben elhangzik a különbségtétel, és a műben is, az
ügyvivő szájából: a "fecsegés", az írás kényszere mint maradvány
mutatja a Megérkezés hiányát, a maszklevétel nála sem - hangsúlyozom, Hamvas
szerint! - maradéktalan és befejezett "munka". Az írás kényszerének
végső levetéséhez a Szilveszter főhőse, Mr. Patmore az igazi minta, mondhatni a
Hamvas által elérhetetlennek tekintett cél: az arató, aki összegyűjt. Akiben
már nincs sem a tanítás, sem egyéb "tökéletlenségek" kényszere.
- 3. Rihárdó
2010. 08. 05. 22:11
Szerencsésnek érzem magam, hogy nem vagyok géniusz, mint
Hamvas Béla, mert így könnyebb a dolgom, hiába vagyok benne a pácban..!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése