Mítosz - és manipuláció

Ezt a bejegyzést idementem - talán értelemszerű, miért van itt helye, annak ellenére, hogy nem Hamvas Béla bármelyik művéről szól. Mert a Karnevál egyik vezéreszméje mentén értettem meg, s próbálom megértetni a Logoszba mélyen ágyazódott olvasókkal főleg. És mert a megosztón alapjában nincs jó helye: mintha a Napra rajzolnám az ördög arcát...

"Rendes munkával és példamutató viselkedéssel hamarabb szabadulsz." Szovjet plakát 1964-ből. 

Világszerte tudatosan folyik az eddigi diskurzusok alapját képező közmegegyezések, tények felbontása, és egy aktuális, és mélységesen helyi követelményekhez igazított mítoszrendszerrel való behelyettesítése. A mi kisvasutas suta tusamalackánk ennek a nagyon sok fronton zajló játékos új uralmi rendszernek az egyik kirakatba pakolt szabászati próbababája. Értsétek már meg! A miénk sem egy logikusan felépített demagógia, igazságmagvakról való logikátlan, lóugrásos elrugaszkodás, amilyen például a kommunista, vagy a fasiszta kísérlet volt. Túlnő a klasszikus retorikákon, ennek bizonyítékaként elég, ha felméred: a teljes spektrumból, a Horthy-éra közbeszédétől a késő Kádár korig vesz át adaptálható elemeket, a rezsicsökkentés alapjában kegyosztó lózungjától a ‘nemzeti’ jelző tudatos túlhasználatáig. Nem logikus. Mítoszrendszer. Tele lehet ellentmondással, mert valójában ráolvasásokból áll, nem érvekből. Egy mítoszrendszer keretei közt élünk, illogikus és nem illiberális rendszerben (ez csak egy beteg fantázia szülte címke a palackon...).

Egyszerűen szólva a mítosz világképe védelmi-pénz alapú. Az éjszakának, a fagynak, a tűző napnak, a mindent elsodró vizeknek – bármilyen jelenségben a megnevezetlen félelemnek – odaadok valami szívemnek fontosat, hogy ne bántson. Mint a maffiózónak a védelmi pénzt – odaadok bármit. Akár egy gyermeket. Archaikus korok elsőszülöttjeit önként adták a halálnak – a nemzetség fennmaradásának zálogaként. A titánok korában a törzsi istenek a személy húsát és vérét kapták a törzstől ételül. Nagyon fontos lépés, amikor később elég a személy helyett az áldozati állat vére, a növény füstje. Ez a kereszténységben az Izsák helyett bárányt tanulságos mesébe örökített pillanata. Korokon át a fizikai való helyett az isten egyre inkább a képzetet kapta. Az emberek ma is hittel, vággyal, képzelettel áldoznak – s mert a fejünkben lévő dolgok magunkra idézett ereje hatalmas: a mai napig harcolnak, és meghalnak a hitért, vágyakért, képzelt dolgokért... 

Azt hiszed, ennek a rendszernek tapogatod az Achilles-sarkát, mikor kiabálsz, hogy cinikus gecik, hogy cinikus gecik találták ki az egészet, hideg szívvel, az értelmetleneknek - de kedves logikusan érvelő, ellentmondásokat felmutató értelmiségi barátom, miből gondolod, hogy az értelmetleneknek ezt pont te fogod tudni megmagyarázni? Túl sok a betű... A butaságot felmutogató képek, gifek, mémek pedig csak a sértettség szakadékát mélyítik. Ez a rendszer zsigeri alapon kommunikál, és szereti ha a vele vitázók is így, zsigeri alapon háborognak - miből gondolod, hogy szemfelnyitónak szánt sértegetésnek bármi eredménye lesz a felkorbácsolt gyűlöleten kívül?

A mítoszrendszer is rendszer, csak nem habarcsa a logika. Piramidális ez is, csak meztelenebbül, hazugságok nélkül, a teljes ocsmányságát vállalva - azaz egyre nyíltabban felvállalva, hogy aki az út szélére kerül, az eltapostatik, hogy a lemaradónak a lelegelt réteken tallózás jut, hogy a szolidaritás nevetséges gesztus - csak akkor legitim, ha kegy. Nézzük a piramis alját. A védelmi pénzért a pórnép azt várná: a hatalom ne vegye észre. Tehessem, amit ez az erkölcstelen és etikátlan rendszer felkínál: lehessek ügyes. A mítosz rendszere a benne élők önérdekének gátlástalan megvalósításán alapul, hasonlóan gátlástalan istenek igája alatt... Programot kéne hirdetni, hogy Ügyes helyett legyél ügyetlen! Okosba helyett inkább told butába... Ez kellene legyen a legelső lépés, hogy a hazugságot és csalást rendszerszinten generáló közterhek teljesét értelmes szintig csökkentjük. Valahol iszonyatosan ősi minta itt ez az ügyesség, Kádár alatt kifinomult, és beteg hullámokat vetett, és a mi friss gazdagjaink már akkor is ennek a hullámnak a taraján ültek...

Mert a mítoszrendszerben a politikusok, a tulajok, a maffiózók azok a mítoszi hősök, akik megvalósítják az önimádatot, a bírvágyat, a dicsőséget, akik nem kötik magukat etikához - minden korlát nélkül lehetnek önmaguk. Amit a saját világukról sugároznak, egy ilyen mítoszrendszerbe illik - semmilyen logikai rendszerbe nem. Teljesen felesleges újra és újra nekifutni, hogy milyen hír mitől ferdítés, csúsztatás, hazugság, milyen valóságot hogyan gyaláz és milyen óhajok mentén. Tudják. És teszik - mert ez a világkép minden értelmi látszat ellenére még mindig uralkodó, amíg tömegek viselkednek rituális módon egy focimeccsen...

Achilles (a klasszikus mítoszi hős) választhatott: lemondhat a dicsőségről, boldog, teljes életet élhet, de elfelejtik - avagy örök dicsőséget szerez, de fiatalon kell érte pusztulnia. Amikor szétEPOzza magát a fiatal, hogy szinten tartsa a teljesítményét és egyáltalán esélye legyen tartani a tempót az élbollyal, első rétegében ugyanezt a gusztustalan választást kínálja fel neki az élsport. Egy igen markáns különbséggel: a Trójai háborút nem követte élőben több millió néző, nem volt ennyire hatékonyan manipulációs technika, elégtétel-képzelgés nézni és beleélni magad - a cselekvés helyett a képzet, a képzelet játéka... De ez a keret: az élsport, és ahogy nézed, fotelben ‘utazó’ barátom, az ugyanígy mítoszi keretek között érthető csak (hogy mitől áldozat és milyen isteneknek). Az életünk minden területén jelen van ez a szint is - és most, a Legújabb Közbeszél korában iszonyatos erővel hat újra. Moccanni kéne. Focizni a többiekkel, például. Hogy Messihez, Ronaldóhoz, meg a többi achilleshez képest nincs értelme? Csak annak volna... Hogy átéld - mert amíg képzelegsz, addig a kiszolgáltatottja vagy, áldozol, és elégtételt keresel, amiért nem te vagy a hősöd.

A mai (semmilyen szinten sem klasszikus) mítoszi hősök az életünk minden területén ott vannak - ugyanúgy szurkolótáborral, mint a fenti példa sportolói. Talán legkirívóbb példa Race 001, a rendszám- és sportautótulajdonos, aki ölt az Árpád-hídon. Akinek a tette után elhangzott a klasszikus sportmondat: "nem fakezű a gyerek, csak most nem adta ki". Talán a legkirívóbb példa a mi gázszerelőnk, aki vitte a nőt a jachtra, egy ország irígy figyelmében. Talán a legkirívóbb példa a stadiontörpe tusamalacka, aki államférfinak álmodja magát. De talán a legkirívóbb példa a maffiózó kapcsolatrendszerével együtt gyúró, vagy épp Harley-Davidson találkozón motort bőgető (bármelyik) fiatal vállalkozó, aki bevándorlót importál ide, hogy legyen olcsó rabszolgája. Bármelyik alapjellemzője, hogy ügyes, hogy gátlástalan, és hogy mindent összevéve törvényen felül áll. Fiatal, vagy a fiatalságkultusz valamilyen aspektusát legalább a nőnemű csatolmányban birtokló istenek ők. A görög mitológiából hoztam Achhilles példáját - de bármelyik mítosz hőse ugyanígy analóg a mai mintakövetőkkel. Ugyanennyi jogon emlegethetném itt Kopasz Grím fia Egilt, Észak indulatvezérelt fiát példa gyanánt.

A görögség hosszú léte alatt egy darabig együtt létezett Mítosz és Logosz, aztán Logosz nyert. (Logosz az is, ahogy pl. az őskeresztény közösség-tudat a Páli reformmal alkalmassá lesz hatalmi-manipulációs keretté avanzsálni - hogy pl. államvallás lehessen). A történetet a győztesek írják: a Mítoszt mi a ráció mély megvetéséből ismernénk és értenénk - mindazok, akik a dialógusban bíznak, az érvekben, az igazban, ami gondolattal kitapintható. Nem művelődik, mély megvetés övezi - nem ismerjük és ápoljuk a saját mítoszaink, miközben időt, energiát és életeket is pont eleget áldozunk Elektromosságnak, Meleg Víznek, a Monitoristennek, vagy a Zeneszolgáltatónak, a Gyorsforgalmi Utak Királyának, Központi Fűtésnek, a Körgyűrűk Urának, és így tovább. Ez a szép új világ itt körülöttünk ezt a tudatlanságot használja ki, mondhatnám: ebbe a piaci résbe tört be. Mérni és érteni kéne, hogyan csinálják. Hogyan hajigálják a mindig zsigeri gumicsontot a híveiknek és az ellenzőiknek. Mert ők nem hisznek semmiben. Abban sem, amit kihasználnak. És ezért mindannyian igen drágán fizetünk majd.