2018. július 5., csütörtök

Mítosz - és manipuláció

Ezt a bejegyzést idementem - talán értelemszerű, miért van itt helye, annak ellenére, hogy nem Hamvas Béla bármelyik művéről szól. Mert a Karnevál egyik vezéreszméje mentén értettem meg, s próbálom megértetni a Logoszba mélyen ágyazódott olvasókkal főleg. És mert a megosztón alapjában nincs jó helye: mintha a Napra rajzolnám az ördög arcát...

"Rendes munkával és példamutató viselkedéssel hamarabb szabadulsz." Szovjet plakát 1964-ből. 

Világszerte tudatosan folyik az eddigi diskurzusok alapját képező közmegegyezések, tények felbontása, és egy aktuális, és mélységesen helyi követelményekhez igazított mítoszrendszerrel való behelyettesítése. A mi kisvasutas suta tusamalackánk ennek a nagyon sok fronton zajló játékos új uralmi rendszernek az egyik kirakatba pakolt szabászati próbababája. Értsétek már meg! A miénk sem egy logikusan felépített demagógia, igazságmagvakról való logikátlan, lóugrásos elrugaszkodás, amilyen például a kommunista, vagy a fasiszta kísérlet volt. Túlnő a klasszikus retorikákon, ennek bizonyítékaként elég, ha felméred: a teljes spektrumból, a Horthy-éra közbeszédétől a késő Kádár korig vesz át adaptálható elemeket, a rezsicsökkentés alapjában kegyosztó lózungjától a ‘nemzeti’ jelző tudatos túlhasználatáig. Nem logikus. Mítoszrendszer. Tele lehet ellentmondással, mert valójában ráolvasásokból áll, nem érvekből. Egy mítoszrendszer keretei közt élünk, illogikus és nem illiberális rendszerben (ez csak egy beteg fantázia szülte címke a palackon...).

Egyszerűen szólva a mítosz világképe védelmi-pénz alapú. Az éjszakának, a fagynak, a tűző napnak, a mindent elsodró vizeknek – bármilyen jelenségben a megnevezetlen félelemnek – odaadok valami szívemnek fontosat, hogy ne bántson. Mint a maffiózónak a védelmi pénzt – odaadok bármit. Akár egy gyermeket. Archaikus korok elsőszülöttjeit önként adták a halálnak – a nemzetség fennmaradásának zálogaként. A titánok korában a törzsi istenek a személy húsát és vérét kapták a törzstől ételül. Nagyon fontos lépés, amikor később elég a személy helyett az áldozati állat vére, a növény füstje. Ez a kereszténységben az Izsák helyett bárányt tanulságos mesébe örökített pillanata. Korokon át a fizikai való helyett az isten egyre inkább a képzetet kapta. Az emberek ma is hittel, vággyal, képzelettel áldoznak – s mert a fejünkben lévő dolgok magunkra idézett ereje hatalmas: a mai napig harcolnak, és meghalnak a hitért, vágyakért, képzelt dolgokért... 

Azt hiszed, ennek a rendszernek tapogatod az Achilles-sarkát, mikor kiabálsz, hogy cinikus gecik, hogy cinikus gecik találták ki az egészet, hideg szívvel, az értelmetleneknek - de kedves logikusan érvelő, ellentmondásokat felmutató értelmiségi barátom, miből gondolod, hogy az értelmetleneknek ezt pont te fogod tudni megmagyarázni? Túl sok a betű... A butaságot felmutogató képek, gifek, mémek pedig csak a sértettség szakadékát mélyítik. Ez a rendszer zsigeri alapon kommunikál, és szereti ha a vele vitázók is így, zsigeri alapon háborognak - miből gondolod, hogy szemfelnyitónak szánt sértegetésnek bármi eredménye lesz a felkorbácsolt gyűlöleten kívül?

A mítoszrendszer is rendszer, csak nem habarcsa a logika. Piramidális ez is, csak meztelenebbül, hazugságok nélkül, a tejes ocsmányságát vállalva - azaz egyre nyíltabban felvállalva, hogy aki az út szélére kerül, az eltapostatik, hogy a lemaradónak a lelegelt réteken tallózás jut, hogy a szolidaritás nevetséges gesztus - csak akkor legitim, ha kegy. Nézzük a piramis alját. A védelmi pénzért a pórnép azt várná: a hatalom ne vegye észre. Tehessem, amit ez az erkölcstelen és etikátlan rendszer felkínál: lehessek ügyes. A mítosz rendszere a benne élők önérdekének gátlástalan megvalósításán alapul, hasonlóan gátlástalan istenek igája alatt... Programot kéne hirdetni, hogy Ügyes helyett legyél ügyetlen! Okosba helyett inkább told butába... Ez kellene legyen a legelső lépés, hogy a hazugságot és csalást rendszerszinten generáló közterhek teljesét értelmes szintig csökkentjük. Valahol iszonyatosan ősi minta itt ez az ügyesség, Kádár alatt kifinomult, és beteg hullámokat vetett, és a mi friss gazdagjaink már akkor is ennek a hullámnak a taraján ültek...

Mert a mítoszrendszerben a politikusok, a tulajok, a maffiózók azok a mítoszi hősök, akik megvalósítják az önimádatot, a bírvágyat, a dicsőséget, akik nem kötik magukat etikához - minden korlát nélkül lehetnek önmaguk. Amit a saját világukról sugároznak, egy ilyen mítoszrendszerbe illik - semmilyen logikai rendszerbe nem. Teljesen felesleges újra és újra nekifutni, hogy milyen hír mitől ferdítés, csúsztatás, hazugság, milyen valóságot hogyan gyaláz és milyen óhajok mentén. Tudják. És teszik - mert ez a világkép minden értelmi látszat ellenére még mindig uralkodó, amíg tömegek viselkednek rituális módon egy focimeccsen...

Achilles (a klasszikus mítoszi hős) választhatott: lemondhat a dicsőségről, boldog, teljes életet élhet, de elfelejtik - avagy örök dicsőséget szerez, de fiatalon kell érte pusztulnia. Amikor szétEPOzza magát a fiatal, hogy szinten tartsa a teljesítményét és egyáltalán esélye legyen tartani a tempót az élbollyal, első rétegében ugyanezt a gusztustalan választást kínálja fel neki az élsport. Egy igen markáns különbséggel: a Trójai háborút nem követte élőben több millió néző, nem volt ennyire hatékonyan manipulációs technika, elégtétel-képzelgés nézni és beleélni magad - a cselekvés helyett a képzet, a képzelet játéka... De ez a keret: az élsport, és ahogy nézed, fotelben ‘utazó’ barátom, az ugyanígy mítoszi keretek között érthető csak (hogy mitől áldozat és milyen isteneknek). Az életünk minden területén jelen van ez a szint is - és most, a Legújabb Közbeszél korában iszonyatos erővel hat újra. Moccanni kéne. Focizni a többiekkel, például. Hogy Messihez, Ronaldóhoz, meg a többi achilleshez képest nincs értelme? Csak annak volna... Hogy átéld - mert amíg képzelegsz, addig a kiszolgáltatottja vagy, áldozol, és elégtételt keresel, amiért nem te vagy a hősöd.

A görögség hosszú léte alatt egy darabig együtt létezett Mítosz és Logosz, aztán Logosz nyert. (Logosz az is, ahogy pl. az őskeresztény közösség-tudat a Páli reformmal alkalmassá lesz hatalmi-manipulációs keretté avanzsálni - hogy pl. államvallás lehessen). A történetet a győztesek írják: a Mítoszt mi a ráció mély megvetéséből ismernénk és értenénk - mindazok, akik a dialógusban bíznak, az érvekben, az igazban, ami gondolattal kitapintható. Nem művelődik, mély megvetés övezi - nem ismerjük és ápoljuk a saját mítoszaink, miközben időt, energiát és életeket is pont eleget áldozunk Elektromosságnak, Meleg Víznek, a Monitoristennek, vagy a Zeneszolgáltatónak, a Gyorsforgalmi Utak Királyának, Központi Fűtésnek, a Körgyűrűk Urának, és így tovább. Ez a szép új világ itt körülöttünk ezt a tudatlanságot használja ki, mondhatnám: ebbe a piaci résbe tört be. Mérni és érteni kéne, hogyan csinálják. Hogyan hajigálják a mindig zsigeri gumicsontot a híveiknek és az ellenzőiknek. Mert ők nem hisznek semmiben. Abban sem, amit kihasználnak. És ezért mindannyian igen drágán fizetünk majd.

5 megjegyzés:

  1. Hozzáfűzések egy másik felületen:


    Archibald Tatum: Annak ellenére, hogy messze nem hiszek ennyire a logikában és kissé kényelmetlen nyilvánosan dicsérni: ez egy nagyon-nagyon jó írás, kalapom lengetem. :-)

    Zoltán Hegyi: köszönöm!!

    Hédi Tőkés: Én pedig messze nem hiszek ennyire az erkölcsben, amely - az én olvasatomban, persze - mértéke kéne, hogy legyen az emberi cselekedeteknek. Bölcs ("értelmiségi") szavakban talán. A valóságban a legtöbb esetben nem az. Még a hirdetőinek sem.
    Nem mondom azt, hogy "fúj, erkölcstelen világ!", mert nem az. Csak mindig magasabbra tesszük a mércét, mint amit átugorni képesek vagyunk. De még ez sem baj: hiszen így legalább látjuk, mire lehetnénk képesek, ha...
    (Ha félreértettelek, Zoltán, szólj rám, előfordul, majd újra olvasom :) ... Tetszik az írásod, bár egy kicsit kuszálódnak - számomra - a dolgok.)

    Zoltán Hegyi: Hát itt (a mítoszban) az erkölcsnek nemigen van szerepe, beleszólása - a mítoszrendszerek egységes tulajdonsága, hogy mélyen erkölcstelen mind :)

    Zoltán Hegyi: pont azt magyarázom itt, hogy az Újbeszél ezt - s az összes többi értelmi dilemmát - laza mozdulattal félretolja. Nem érvekkel pre- és egyéb koncepciókkal operál, hanem mitologémákkal.

    Zoltán Hegyi: Ezért bontom ki, mit értek mítosz alatt; történeti távlatban, s a jelen tükrében - pl. az egyetlen nagyjából tisztán megőrzött (Logosz által nemigen piszkált) ógörög mitologéma: Homérosz lejegyzett eposza, az Íliász alapján. Mert már az Odüsszeia is problémás - az Olümposz isteneinek történeteit pedig gyökeresen a maga szája ízére alakította a Logosz uralomra kerülése, mint ahogy tipikusan dialogikus az összes dráma. A mítosz polifónia - eszelős mennyiségű ellentmondással, az adott pillanatban megszületés bűvöletében: nincsen kánonja.

    Archibald Tatum: Zoltán Hegyi Akkor én is elmondom, miért nem hiszek annyira a logikában, mint te. :-) Önmagában is érdekes, hogy hogyan létezhet paradoxon. Szerintem úgy, hogy a világ egy borzasztóan összetett rendszer, a logika pedig egy elvont séma, kicsipked ezt-azt ebből a végtelen bonyolultságból, olyasmit, amit kitüntetnek az érzékszerveink, ebből hozta létre és erősíti meg újra és újra, más szavakkal: a logika nem abszolút - az agyunk az evolúció egy adott szakaszában, mondjuk úgy pár ezer éve szereti alkalmazni (a logikát) - lehet látni kutyás kísérletekből, ők mennyire másképp látnak eseményeket logikusnak (amivel nem azt mondom, hogy a kutya agya ugyanazt az utat járja be, mint a miénk; vagy hogy ugyanazon az úton megrekedtek vagy lemaradtak). - Ha a logika, a logikus gondolkodás megoldotta volna a problémákat, amelyekből nem keveset ő maga vetett fel, nem lenne ma az a helyzet, amit leírsz - evvel a leírással amúgy teljesen egyetértek.
    Az embernek - neked is és nekem is - fix pontok kellenek a gondolkodásába. Most a mi fix pontjainkat törlik el, ezért tiltakozunk (vagy mit csinálunk). Amit mítosznak nevezel valóban tele van ellentmondással, de a világ is - másképp nem ad választ a kérdéseinkre, most teátrálisan fejezem ki, amelyeket a Mindenségnek teszünk fel. Ha optimistán nézem, azt mondom, ez egy hullám, utána visszatér egy józanabb hozzáállás - megfaragja a logikai pozitivizmust.
    (Egyébként ezt hosszabban kéne kifejtenem, bár akkor felmerülne a gyanú, hogy meg akarlak valamiről győzni - hasonló helyzetben vagyunk - sokan -, zsigerileg utasítjuk el ezt az új középkort - bár evvel szegény középkort valószínűleg kicsit igazságtalanul minősítem - egészen mást akartam írni, csak jöttek föl itt a hozzászólások - egyébként ez az egészben a legszomorúbb, hogy csak ennyien olvasták, amit írtál.)

    VálaszTörlés
  2. Zoltán Hegyi: Az nem tudom, hogy jött le, hogy én hiszek a logikában... :) Az a sor zavarhat meg, hogy a logosz nyert (pedig ez kétségtelen: az elmúlt kétezer év összes társadalmi kísérlete eszme alapú.). Pont azt magyarázom, hogy amit most látunk, annak alapjában más a szerkezete - csak nem hit vezérli, hanem a mély, pragmatikus hitetlenség. És pont a logika híveinek magyaráznám. Ez a hitetlenség az emberek hitre létező elemi (amúgy a logosz által kigúnyolt-megvetett) igényét használja ki - pont azáltal, hogy nem műveli, hanem eteti. Ülsz a tévé előtt és indulatba jössz egy focimeccsen, a híreket látva, a rettegtetésben - így eteted a benned bokrosodó hiteket. Ez eddig a legkifinomultabb manipuláció - mert tudatosan használja a tudattalant, az érvek (nyers, meztelen demagógiák) védekezése és a másik érveinek támadása helyett. Zsigerre hat, érzelmeket, indulatokat kelt, ahányszor csak teheti - és az összes eddigi érben felépített rendszerből azt használja, ami épp jó kalapács gyanánt. A tudatosítás ez ellen lófing. Életmódot és életrendet kéne sugározni, ami kimozdít a befogadásából...

    Zoltán Hegyi: Pont azt magyarázom, hogy a részvétel ebben az új mitológiában az elit joga - a többit egyfelől nézői-fogyasztói (szurkolói :) ) pozícióba gyűrik, másfelől meghagyják a részvétel elemi illúzióját (ellenzéket, választást és egyéb cafrangokat a tények testén)

    Zoltán Hegyi: Az a baj, hogy ebből kijózanodni (történelmi tapasztalat) csak valamilyen kijózanító pofon, trauma után leszünk képesek.


    Archibald Tatum: Zoltán Hegyi Nem is tudom, örüljek-e, hogy hasonlóan látjuk ezt, vagy szomorkodjam, hogy mégsem vagyok egyéniség. :-D
    Egy dolgot azért máshogy látok: az eszmék is érzelmi alapúak, ebben sokszor becsapjuk magunk. Nem hiszem, hogy el lehetne tépni a saját tudattalanunkba vagy ösztönvilágunkba nyúló gyökereket. - Az összes nagy és logikus, pompás érv és érvrendszer mögött ott vannak az érzelmek/ösztönök vastagon.

    Zoltán Hegyi: kevesen olvassák? tudod... túl sok a betű. :)

    Zoltán Hegyi: Archibald Tatum nem zártam ki. csak artikuláltam (ahogy általában tesszük). Az mondjuk vicces, e beszélgetés fényében (meg Hédi Tőkés hozzáfűzése tükrében, hányféleképpen lehetett félreérteni azt, amit én félreérthetetlennek láttam :D

    Zoltán Hegyi: Egyébként ami az érzelmi alapokat illeti, nincs igazad - gondolj a matematikára mint eszmére

    Archibald Tatum: Zoltán Hegyi :-) Én fenntartom a jogot, hogy minden elém kerülő szöveget félreértelmezzek. Most itt én vagyok az Olvasó. :-D

    Zoltán Hegyi: a tudomány egyik legfontosabb illúziója, hogy érzelemmentes

    Zoltán Hegyi: A Logosz teste (jelen megjelenési formája) a tudomány...

    Archibald Tatum: Zoltán Hegyi A matematikában könnyen lehet, hogy igazad van. Térjünk rá vissza pár százezer év múlva.

    VálaszTörlés
  3. Horváth Tamás: Nem gondolom, illetve számomra egyáltalán nem tűnik úgy, hogy a világban manapság akárhol bármi is tudatosan folyna. Éppen talán inkább az figyelhető meg, hogy végtelenül esetlegessé vált minden. Egy szétforgácsolódás, feloldódás folyik, rendszerszinten, annak is a vége, és bármi, amit felismerni vélünk, leírhatónak gondolunk, az maga az illúzió. Minden narratíva illúzió, beleértve mítoszt, manipulációt és logoszt.

    Bár a mítosz pejoratív szinezetű használatától óvakodnék, hiszen minden, ami mitikus, az a szentség (nem keresztény értelemben vett) beáramlását beszéli el végtelen variációban, azért a használata valahol mégiscsak egyfajta transzcendáló szükséglet meglétére vall. Én ebben az értelemben inkább az apokalipszis szót használnám.

    Zoltán Hegyi: A kifinomult hitetlenség zsigeri hitbeszéde, manipulációs technika gyanánt szerintem tudatos, sőt, csak az - meztelen racionalizmus, minden korlát, fék nélkül; szentségigényt használó szentségtelen. Abban teljes mértékig egyetértünk, hogy az eredménye tényleg végtelenül esetleges, szétforgácsol és felold. És igen, valóban illúziók a narratíváink - de szerintem kb. azóta, hogy nem beszélhetünk Istennel. Hiszen a mítosz idejének valódi tartalma a közvetlen isteni beavatkozások permanens jelenléte is... (minden szentség-tartalom valódi ízét az isteni beavatkozás lehetősége adja) Ami a szóhasználatot illeti értelek - megfontolom (Pont Hamvas miatt kerültem az apokalpiszis szót - ezt a szöveget elsősorban a ráció híveinek szánva). Köszönöm!!!

    VálaszTörlés
  4. További folyományok:

    Horváth Tamás: Bárki beszélhet Istennel. Nem ő hagyott el minket, hanem mi zárkóztunk be a budiba, és nyomtuk a fejünket a lefolyóba. Illetve én mondjuk nem...

    Zoltán Hegyi: akkor én is fejjel a budiban létezem... :) másképp látom, Pilinszky KZ-oratóriuma kapcsán fejtegettem itt: http://www.naputonline.hu/.../hegyi-zoltan-imre-kz.../

    Horváth Tamás: Azok az ateisták a legrosszabbak, akik a saját hitetlenségükért másokat okolnak. Pl. egyenesen Istent... Ragaszkodnak egy külső szemlélő álláspontjához, és amikor rádöbbennek, hogy (ezért) mindenből kirekesztettek lettek, még vadabbul ragaszkodnak ahhoz. Istenné akartak válni, de anélkül, hogy megismerték volna, vagy akárcsak bármit a teremtésből, helyette egy elképzelt, de örökké üres Isten képet és helyet raktak össze, ami úgy omlik minden pillanatban össze, ahogy azt akárhányszor körbenézve láthatod. Mindegy, hiszen hivatkozási pontnak megfelel: Nincs ott isten! De miért is lenne ott? Sosem lesz ott!

    Zoltán Hegyi: Horváth Tamás másról beszélek. de tényleg szánd rá az időt és olvasd el - ezt ennél kevesebb szóban nem akarom kifejezni.

    Horváth Tamás: Zoltán Hegyi Dehát elolvastam...


    VálaszTörlés
  5. Zoltán Hegyi: Van különbség. az istent okolás és az érzés közt: hogy megítéltettünk (lehet, hogy te nem... soha nem zártam ki ennek a lehetőségét). Van különbség a hitetlenség és az üres ég tapasztalata között. Ha már apokaliptikus idők... A permanensen történő botrányt (hiszen a népirtás folyamatosan jelen van - a palackból kiengedett szellemet soha nem sikerült oda visszagyömöszölni) a gondviselés hiánya teszi lehetővé. Ha lebontod az összes hideg szívvel fogalmazható értelmi indokot ( a hitetlenek pusztulnak - nem, a hívők is... kiválasztattak a kiválasztottak - nem, válogatás nélkül is... és így tovább), akkor ez marad: az üres ég. Amit egyenként, a magányba lököttség felbontásával tudsz újra megtölteni (mondom, nem zárom ki, hogy ez bárkinek sikerülhet). pont ez a kegyelem (lehetőségének tudomásul vétele? reménye?): hogy nem zárom ki...

    Horváth Tamás: A kérdéseket akkor nem tudjuk helyesen megfogalmazni (magunknak, mert senki más helyett nem kell), ha nem akarjuk tudatosítani a választ. Ha erőt veszünk, és végül megszületik a pontos kérdés és kiválasztottuk a lehetséges válaszok közül a ránk vonatkozó egyetlen választ, akkor minden rendben lesz, akár egy haláltábor közepén is. Csak ránk tartozik, senki másra. Legelső sorban magunkért kell felelősséget vállalni, előbb senki másért. Csak magunknak tartozunk felelősségel, senki másnak. Csak mi vagyunk, senki más nincs. És akkor a legmélyebb magányban Isten egyszercsak átölel minket és úgy érezzük, egyébként rendkívül tisztán és pontosan, hogy mi vagyunk a világ...

    Addig, amíg ez nem történik meg az ember életében, minden csak illúzió, karneváli forgatag, úgymond. Azt a ragaszkodást kell magunkban legyőzni, hogy ez a én világom, én ide tartozom, nekem itt a helyem stb. A történelem, a modernitás története ruház fel minket az önálló identitás hamis látszatával (mezei: objektivitás, tény, valóság, törvény, ráció...), dés egyúttal rabosít is. De ha azt akarjuk, választjuk, és képesek vagyunk kilépni belőle az ilyen-olyan nyavajgás helyett, akkor nagyon is tisztán látszik minden. Az ember például képes lesz különbséget tenni az illúziók között, azok származását illetően, tisztán meglátja a mozgatókat, a dolgok létrendben elfoglalt eredeti helyét. Az ember tisztán lát... Pilinszky például erre nem volt képes. A legtöbben nem képesek, mert gyengék, illete értelmetlenek és az akarat híján vannak. Nem baj! Akik pedig mégis képesek (voltak) rá, valahogy megoldják, megoldották, hogy ez a magánügyük legyen.

    Szóval értem én az egészet, csak felrúgtam azt a játékszabályt, hogy csak az lehet érvényes megoldás, amit a ketrecen belül találunk meg. Mindenkinek tudom javasolni, hogy életét irányítsa ebbe az irányba...

    Zoltán Hegyi: Látod, pont ez kérdőjelezi meg bennem a legmélyebb magányt, hogy beszélhettünk erről. De köszönöm. Sok mindent másképp látunk. Ki-ki a maga ketrecében. Pilinszky szerintem lemondott erről (is). a Másik miatt. Mert az is misztérium. a Másik. (Az élmény süt a szavaidból.)

    Horváth Tamás: Pilinszky nekem nem példa, illetve csak a rossz példák sorát hosszabbítja. Más kérdés, hogy akik ragaszkodnak a ketrecükhöz, azok igyekeznek valami ketrecfélét mindenkire rágondolni. Egyszerűbb, mint az akarat mellett megmaradni. És nem is tudva, hogy az igazi szabadság befelé nyilik. A legmélyebb magányban csak csönd van. Kívánom, hogy érj egyszer el odáig! (Már ha akarsz...)

    Zoltán Hegyi: Nekem az. Van bennem kétely a magányra. Mintha nekem csak a kárhozat tágulna befelé. Köszönöm!

    Horváth Tamás: Egy darabig, igen... Szívesen!

    VálaszTörlés