Hamvas Béla: Karnevál - Az olvasónapló elkészült.

Ekészült a nagy mű, igen, de technikai okokból inkább az Asztalfiókák blog felületén osztottam meg ezt a kiteljesült verziót. Stílszerűen április elsején tettem közzé a teljes Karnevál olvasónaplót, Hamvas Béla regényének olvasatát. Talán ez a rövid idézet megvilágítja, miért volt annyira aktuális pont bolondok napján:

"Ebben a komédiában, úgy látszik, tényleg nincs érdektelen, intakt és kívülálló fél, nincs páholy, vagyis a játékban mindenki benne van, és az ember minél tovább megy, annál nevetségesebb figurával találkozik. Az elbeszélő maga igazán gyerekes az ügyvivőhöz képest, de az agent spirituel is tökéletesen ártatlan ahhoz képest, aki elképesztő komolysággal a fotőjben kényelmesen elhelyezkedik, még rá is gyújt, a könyvet kinyitja, és olvasni kezd, ez az ember már olyan bonyolultan bolond, hogy itt minden meghatározási kísérletnek csődöt kell mondania…

Pedig a bolondok sorának itt még nincs vége. Mert mit mondhatnánk arról az igazán klinikai esetről, aki a könyvet olvasván az eszébe jutó, olvasmány által benne gerjedt egyebeket fecsegi immár tovább? A világra erőszakolva semmirekellő gondolatait; a megtörtént, elmesélt, leírt, elolvasott lépcsőfokain még továbblépve egyet, mondjuk így: kommentál? A dologhoz képet keres a maga leltárából, van hozzá képe, hogy oda jelenítené a szavakhoz - így törleszkedik. Nála talán valóban nincs bolondabb?

Hogy is ne lenne: aki e kommentárt otthona zugában, kézben tartva, vagy a monitora előtt kuporogva elolvassa. S van nála is bolondabb (hatod fokú bolond), aki majd komoly képpel és a legjobb szándékoktól vezetve a kommentárt megjegyzésekkel látja el. A pácban mindenki benne van..."

Az itt olvasható blogbejegyzésekhez képest néhol jelentősen átalakult a végül terjedelmét illetően 69 gépelt oldalnyi esszé. Az egybefűzés alatt rengeteg apró dologgal szembesültem, ki is egészítettem itt-ott, és kifésültem belőle a blogon annyira nem kirívó pongyola kócokat. 

A következő címen elérhető:

Hamvas Béla: Karnevál (olvasónapló)

Ezt a blogot itt mégsem zárom le, hiszen az életmű jó pár kötete várja még a kézbevételt (akár az újra kézbe vételt, megírás előtt, ahogy pl. a Scientia Sacra) - időről időre visszatérek majd ide. Ez a dolog valójában tényleg nektek készült, de elsősorban miattam, nekem volt fontos, hogy így egyben lássam a gondolataim erről a lélekformáló munkáról. Reményeim szerint még találkozunk!